Saotome Mitsugi: Az aikido alapelvei

Muszubi és Ukemi(részletek)

MUSZUBI

Az Aikido a bölcsesség tudománya. Ha nem vagyunk önmagunk urai, és nem bízunk magunkban - ha nincs saját magunkról tiszta képünk, -- sohasem fogunk másokat megismerni és bízni bennük, és semmiképpen nem fogjuk tudni őket kontrollálni. Az Aikido gyakorlásának nem az a célja, hogy agresszív harcosokat neveljen, hanem, hogy a bölcsességünket növelje, és énünket csiszolja. Ha tehát Aikidot gyakorolunk, ezt nem azért tesszük, hogy másokkal versenyezzünk, hanem azért, hogy magunkat tökéletesítsük.

Ennek a folyamatnak a kulcsa -- és egyben az Aikido szíve -- a muszubi. Maga a szó körülbelül "egybeolvadásnak", "egységnek" vagy "harmonikus egymásra hatásnak" fordítható. Gyakorlás közben a muszubi azt jelenti, hogy képesek vagyunk egyesülni partnerünk mozgásával és energiájával, fizikailag és szellemileg egyaránt. A muszubi nem más mint a jó kommunikáció tanulmányozása. Minden emberi érintkezésben van kommunikáció, akár bevalljuk, akár nem. Mindig az érintkezés résztvevőin múlik, hogy a kommunikáció hasznos vagy haszontalan, barátságos vagy ellenséges, jó vagy rossz lesz. A muszubi, kifinomult formában, jelentheti azt a képességet, amellyel emberi érintkezéseket megváltoztathatunk és irányíthatunk úgy, hogy ellenséges közeledésből barátságos találkozás lesz, vagy akár támadásból kézfogás.

A muszubi a tanulás eszköze és célja is egyben. A muszubi végső kifinomultságában az egyetemes harmónia érzésének eléréséhez vezet, a gyakorlatban pedig az összetűzések jó irányba való változtatásának képességéhez. De vajon el lehet-e sajátítani ezt a képességet, ha az embert erőltetik, vagy megfélemlítik, hogy megtanulja? Nem. A muszubit az általa megtestesített elvek szerint kell tanítani úgy, hogy az Aikidot tanulók tudata a fizikai mozgás fejlődésével együtt finomodjon. A muszubit helyes, példamutató érintkezéseken keresztül kell tanítani, határozott, de megértő irányítással.

Hosszú és nehéz folyamat, mire valaki megtanul a támadásokra muszubival reagálni. Ha egy kezdőt támadunk, nem mondhatjuk neki: Ne hadakozz, fogadd be a támadást! A kezdő nem fog tudni a támadóval eggyé válni, hanem félelemmel és agresszivitással fog reagálni, mert ezek az ösztönös reakciók, amelyeket a veszélyeztetettség érzése vált ki. Egy kezdő legtöbbször hadakozással és a támadó megsebesítésével próbálja megvédeni magát.

Az Aikidoban az a cél, hogy megszelídítsük és uraljuk ezeket az állati ösztönöket, nem pedig az, hogy gerjesszük őket. Ezért használunk gyakran különböző fogásokat (pl. katate dori) támadásként, különösen a kezdőkkel való gyakorlásnál. A kezdő tanulók sem szellemi nyugalommal, sem helyes mozgással nincsenek felkészülve arra, hogy igazi támadásokat, mint például ütéseket, rúgásokat fogadjanak. A fogások lehetővé teszik a kezdők számára, hogy a technikákat testi épségük féltése nélkül gyakorolhassák, és így akadály nélkül sajátíthassák el a helyes reakciókat. Ahelyett, hogy az egymással való küzdelembe és versengésbe bocsátkoznának, a gyakorlók mozdulataikat és szellemüket csiszolják. A tanulók uralkodni tanulnak saját magukon és partnerükön, valamint a kettejük közötti kapcsolat szülte helyzeten. A fogásoknak az az előnyük, hogy fizikai kapcsolatot biztosítanak a gyakorló partnerek között, és így mindkét fél érezni tudja, mitől működik egy-egy mozdulat. Ha nincs ez a fizikai kapcsolat, a kezdők számára nagyon nehéz lesz feltárni a technikák mechanizmusát.

A kezdő szintű gyakorlás gyakran kezdődik statikus fogásokkal. Ez a fajta gyakorlás nyújt lehetőséget a helyes testtartás, lábmunka, és testhelyzet elsajátítására. A tanulók ezután továbbléphetnek a "mozgó" fogások gyakorlására, amelyek lehetővé teszik az időzítés és távolságtartás kifejlesztését, valamint a partnerek közötti téri kapcsolat tanulmányozását. A tanulók elkezdik megtanulni, hogyan alkalmazkodjanak a különböző fokú és fajtájú erőkhöz, sebességekhez és irányokhoz. Önbizalmat szereznek a partnerekkel való kommunikálás terén, és kifejlesztik megérzőképességüket a partnerek mozgása és szándéka iránt. 

Az együttműködés rendkívül fontos az Aikido gyakorlásában. Majdnem minden gyakorlás párosával történik, és a partnerek közti kapcsolatban a muszubinak kell megnyilvánulnia. Ez a nage és az uke közös felelőssége. Mialatt a nagénak azt kell gyakorolnia, hogyan tud eggyé olvadni, és nem pedig hadakozni a támadóval, az ukénak úgy kell megtanulnia támadni, hogy a támadás mindig megfelelő legyen annak a technikának, amit éppen gyakorolnak, és a tanuláshoz a lehető legtökéletesebb körülményeket biztosítsa. Egyszerű példával illusztrálva, ha a tanár előre irányuló dobást mutatott be, akkor az a helyes, ha az uke előre felé tol. Ha ehelyett az uke hátrafelé húz, hogy megakadályozza a nage technikáját, ezzel csak azt éri el, hogy a gyakorlásból huza-vona lesz, és egyik tanuló sem fogja megtanulni, hogyan működik a technika. Haladók profitálhatnak váratlan támadásokból, szabad gyakorlásból és kontrázásból, miután megtanulták, hogy adott helyzetek milyen mozdulatokat követelnek meg. 

Az Aikido tanulmányozása és a bölcsesség nagyrészt nem más, mint a józan ész. A józan ész, sajnos, nagyon ritka manapság. A mai világban az emberek elvesztették, vagy talán sohasem sajátították ezt el. A muszubi illetve az Aikido alapelvei szerinti gyakorlás magában foglalja a józan ész újratanulását. Alátámasztják ezt az "irimi" és a "tenkan" védekező mozdulatok. Erről a két mozdulatról egyként is lehet beszélni: irimi-tenkan, csakúgy mint a jin és jang, egy egész részei. 

Az irimi és a tenkan olyan mozdulatok, amelyet az emberek nap mint nap használnak anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Képzeljük el, hogy egy zsúfolt városi utcán sétálunk a gyalogos forgatagban, és megpillantunk valakit, amint egyenesen felénk jön. Vajon hirtelen visszalépve belehátrálnánk a mögöttünk jövőbe, hogy kitérjünk a szemközt jövő útjából? Nem hiszem. Valószínűleg továbbmennénk kicsit oldalt fordulva, hogy utat engedjünk a szembejövőnek. Ez az irimi egy példája. Most képzeljük el, hogy ugyanaz az ember nekünk jön, ahogy elhalad mellettünk. Vajon belekapaszkodnánk, hogy megpróbáljuk megtartani az egyensúlyunkat? Nem valószínű. Talán inkább megpördülnénk, így megtartva az egyensúlyunkat, és tovább sétálnánk. Ez a tenkan. Mindkét mozdulat a józan ész egyszerű és természetes példája. Bárki meg tudja csinálni őket, és éppen az egyszerűségük és egyetemességük erősíti meg igazságukat. 

De egy olyan ember, aki nem gyakorol Aikidot, szembekerülve egy támadóval automatikusan azt teszi, amit saját maga is ostobaságnak tartana az előbbi példa zsúfolt utcáján -- megpróbál hátrálni. Amikor valakit ellenséges szándékkal löknek meg, akkor vagy megdermed, vagy utána kap a támadónak, hogy megtartsa egyensúlyát. Akit támadás ér, nem tud a józan ész szerint természetesen reagálni. A zsúfolt utcán képesek vagyunk a muszubi szerint viselkedni, ha azonban veszélyeztetve érezzük magunkat, a tudatunk a félelem és agresszivitás felé fordul, és testünk elveszti fürge és hatékony reakció képességét.

  Az Aikido edzés, amely fokozatosságon és együttműködésen alapszik, rávezet arra, hogyan használjuk a muszubi alapelvét egyre nehezebb helyzetekben. Arra neveli szellemünket hogy meg tudja tartani nyugalmát, látásmódunkat pedig arra, hogy megőrizze tisztaságát úgy, hogy félelem, düh, vagy az önbizalom hiánya ne befolyásolhassa testünk mozgását. Arra edzi a testet, hogy hajlékony legyen, és rugalmasan reagáljon; a folyamatos gyakorlás a tapasztalat bölcsességét nyújtja a testnek. Íly módon a test a szellem tükre és fizikai megnyilvánulása lesz. Ha a test és a szellem együttműködik -- természetesen úgy, hogy kapcsolatukat a muszubi jellemzi -- ez lehetővé teszi számunkra, hogy ésszerűen és hatékonyan reagáljunk nehéz helyzetekben, ahelyett, hogy megengednénk azt, hogy a körülmények uralkodjanak fölöttünk. Gyakran lehet látni, hogy haladó aikidokák keményen ütnek egymás felé, vagy erőteljesen megdobják egymást, azonban az óvatos fokozatosságon keresztül, ahogy eljutottak erre a szintre, testüket és szellemüket egyaránt művelték. Így a kemény támadások nem is annyira támadások, mint inkább kihívások lesznek. Gyakorlás közben az ütések és rúgások célja nem az ellenfél megsemmisítése lesz, hanem saját és partnerünk erejének, egyensúlyának, megérzésének, és szellemi stabilitásának felfedezése. Bizalmatlanság, félelem, és versengés helyett koncentráltan, őszintén, és jókedvvel álljunk partnerünkkel szemben. 

Kérem, ne feledjék el azokat a példákat, amelyeket arról adtam, hogy hogyan működik automatikusan az irimi és a tenkan a mindennapi élethelyzeteinkben, természetes reakcióink részeként. A muszubi másik fontos jellemzője abban van, ahogy az a zsúfolt utcai helyzetben működik. Ahogy összetalálkozunk a szembejövő gyalogossal, reakcióink visszatükrözik a szembejövő reakcióit, illetve válaszolnak, nem pedig ellenállnak azoknak. Találkozásunk a másik gyalogossal egy folyamatos és akadálytalan energiaáramlás; erők és irányok kölcsönös cseréje. Ez egy másik, és talán a legfontosabb összetevője a muszubinak: megtanuljuk érezni és használni az energia egységét. 

Ezért, ahogyan azt O-Sensei is kifejtette, a legalapvetőbb muszubi gyakorlat a kokyu tanden ho. A kokyu tanden ho egyáltalán nem harci technika, hanem a mozgás, és a fizikai kapcsolatok tanulmányozása. Ebben a gyakorlatban a partnerek egymással szemben ülnek seizában, az uke fogja a nagét. A nage egész testét koordinált egységként használja, és megpróbálja kibillenteni az ukét. A kokyu tanden ho célja, hogy felfedezzük a körkörösen áramló energia elvét. Amint az uke határozottan megragadja a nage csuklóját, és kicsit ellentart, a nage befogadja az ukétol kapott energiát, és visszairányítja az uke központján keresztül. Az uke minden testrészének összhangban kell reagálnia. A nagénak kiterjesztett állapotban kell az uke fogását fogadnia, karjainak úgy kell viselkedniük, mint egy rugónak, hogy összehúzódhasson és újra kiterjedhessen. A nage belélegzik, amikor az uke megragadja, és kilélegzik, amikor az uke erejét visszafordítja. Szellemének rugalmasnak és befogadónak kell maradnia.

A kokyu tanden ho nem versengésre való gyakorlat, nem erőpróba. Az uke annyi ellenállást tanúsít, amely még kihívást jelent a nagénak, de a gyakorlat végrehajtását nem teszi lehetetlenné. A nagénak nem szabad azzal küszködnie, hogy az ukét megdobja, hanem ezt a gyakorlatot az egyensúly, a légzés, és a testi és fizikai erők egyesítésének a tanulmányozására kell használnia. Azonban, ahogy a gyakorlásban előrehaladunk, ráébredünk arra, hogy a partnerünk fizikai ereje saját hasznunkra fordítható. Mivel a kokyu tanden ho a muszubi elvén működik, azon az elven, hogy energiát befogadunk és visszaadunk, a gyakorlat hatásaként az uke és a nage energiái egyesülnek. Minél jobban ellenáll az uke, és minél több testi erőt alkalmaz, annál hatékonyabb eszköz áll a nage rendelkezésére. Az energiának ez a fajta körforgása adja a muszubi lényegét. A muszubi elvét, amit a kokyu tanden ho-n keresztül tanulunk meg, minden egyes Aikido technikában alkalmazni kell. A muszubi teszi lehetővé, hogy eljussunk egy olyan pontra, ahol a fizikai erő és a testnagyság nem befolyásolja a gyakorlatok végrehajthatóságát. Ha elmulasztjuk megérteni és a gyakorlatban megvalósítani a muszubi elvét, mindig ki leszünk szolgáltatva mások erejének, és mindig fönn fog állni annak a veszélye, hogy visszaesünk az egymás fölött győzni akaró huzakodás szintjére.

O-Sensei egyre csak azt mondta tanítványainak, hogy ugyanazok az elvek érvényesek az Aikidora is, amelyek a természetet irányítják. Egy pici madár képes lehet dühöngő szélben repülni, de semmi esetre sem úgy ha a szelet megpróbálja leküzdeni. A szél erejét saját hasznára kell hogy fordítsa. Az embernek sikerülhet egy kis csónakot a tajtékzó tengeren elnavigálnia, de csakis akkor, ha tudja, hogyan kell a hullámokat meglovagolni. Így van ez az Aikidoban is, a tanuló megpróbálja megtanulni, hogyan lehet az erőt befogadni, és azt saját oldalára állítani, ahelyett, hogy szembe szállna vele. Ebben van a bölcsesség és a muszubi realitása. 

A gyakorlás előrehaladtával a muszubi elveinek a használata is egyre jobban ki kell, hogy fejlődjön. A kezdőnek fizikai kontaktusra van szüksége ahhoz, hogy érezze a partner és a közötte lévő kapcsolatot. A haladó gyakorló megtanulja, hogy egyre kevesebb fizikai kontaktussal tartsa fenn ezt a kapcsolatot. Néhány technikát végül mindenféle fizikai kontaktus nélkül végre lehet hajtani. A mindennapi edzés tökéletesíti bennünk nemcsak az edzőtársainkhoz, hanem a mindenki máshoz való helyes viszonyulás képességét, azzal, hogy kiterjeszti látásmódunkat, beleérzőképességünket és érzékenységünket. A hétköznapi életünkben kevesebb lehetőségünk adódhat a fizikai kontaktusra másokkal, de az edzések tapasztalata alkalmazható lehet, és kell, hogy legyen a másokkal, és az egész emberiséggel való kapcsolatunkban. Sohasem szabad annak a folyamatnak megszakadnia, melynek során megszabadulunk szemellenzőinktől, és tudatunk egyre tágul és nyitottabb lesz. 

Végezetül ne feledjük el, ahhoz, hogy eljussunk a muszubihoz, bizalmat kell kialakítani a gyakorló partnerek között. Bizalom nélkül nem lehet Aikidot gyakorolni. A régi idők bujutsuja rendkívül nagy tudású harcosokat képzett, de nem feltétlenül járult hozzá a felvilágosult szellemek születéséhez. Sokkal inkább, mivel a bujutsut gyakorlók szinte a büntetéseken keresztül jutottak el a tudáshoz, egy bizalmatlan, szinte paranoiás tudat alakult ki bennük, egy utcai harcos mentalitása. Az Aikido célja ezzel szemben a szellem felemelése és tökéletesítése -- így az erőt nem a brutalitásból, hanem a bölcsességből meríti. Ezért fontos az, hogy hogyan folynak az Aikido edzések. Az Aikido tanuló folyamatos nevelésén keresztül, azzal, hogy a gyakorló tökéletesíti képességét a kemény edzéseken való megfeleléshez, az edzések jelentése megváltozik. A kemény ütések és zuhanások többé nem a félelemkeltés eszközei, hanem olyan eszközök, amelyek az Aikido tanuló képességeit fejlesztik. A régi idők bujutsuja és az Aikido keménysége között olyan a különbség, mint amilyen egy kontrollálatlanul tomboló tűzvész, és egy kohó ereje között van. Az egyik rombol, tönkretesz és pusztít, a másik, mialatt ugyanolyan hőmérsékletű és intenzitású, tökéletesíti, formázza a nyers fémet, és esztétikummá alakítja. Az Aikidot gyakorlóknak sohasem szabad elfelejteniük, hogy gyakorlásuk célja önmaguk kihívása és tökéletesítése, nem pedig a gyakorló társak megfélemlítése, vagy saját egójuk kicsinyes kielégítése a partner kárára. 

A bizalom, az együttműködés, a nyitottság, és a nagylelkűség az Aikido gyakorlásának azok a vonásai, amelyek lehetővé teszik a gyakorlóknak, hogy megszabaduljanak félelmeiktől, melyek korlátokat emelnek eléjük, gátolják képességeiket a másokkal való érintkezésben, és abban, hogy megszerezzék azt az önbizalmat, amely képessé teszi őket arra, hogy harmonikus kapcsolatot alakítsanak ki másokkal. Ez nem más, mint a muszubi. Muszubi nélkül az Aikido nem Aikido, hanem csupán a verekedés egy formája.  

UKEMI

Az Aikido gyakorlásához partner szükséges. Néhány gyakorlatot lehet ugyan egyedül is végezni, amellyel erőnket fejlesztjük, illetve technikai tudásunkat csiszoljuk, de a jó gyakorlás kulcsa az uke, és a nage együttműködésében rejlik. Néhányan helytelenül az uke és a nage definícióit "támadónak" és "védekezőnek" egyszerűsítik le. Ez a fajta leegyszerűsítés félrevezető a nage, illetve uke szerep mibenlétének és fontosságának megértésében.

Helyesen, a nage jelentése "az, aki a gyakorlatot végrehajtja", az uke jelentése pedig "az, aki az erőt befogadja". Ha valaki támadó illetve védekező jelentésben gondolkozik, akkor úgy fogja tekinteni a nagét, akit megtámadnak és a technikát végrehajtja, mint a fontosabbik résztvevőt, az ukét pedig, mintha ő csak a testét a nage rendelkezésére bocsátaná, hogy az gyakorolhasson rajta. Mi sem áll távolabb az igazságtól. 

Az ukemi az "ukeség" művészete, és a nage gyakorlásának minősége mindig attól függ, hogy az uke milyen fokon sajátította el ezt a művészetet. Az ukemi abból áll, hogy (1) az uke mindig olyan helyzetet teremt, amelyben az adott technika végrehajtható, (2) mindig korrekt módon reagál a nage mozdulataira, és végül (3) megfelelően fogadja a dobást vagy a leszorítást a gyakorlat végén. Röviden, az ukénak kell megteremtenie azokat a feltételeket, amelyek között a nage tanulni tud. Ha az ukénak nincs semmi fogalma a technika hatásairól, ha nem elég rugalmas, nem tud megfelelően reagálni a nage mozdulataira, vagy fél és ügyetlenül esik, a nage nem fog tudni kellő hatékonysággal tanulni. 

Gyakorlás közben a partnereknek mindig felváltva kell az uke illetve a nage szerepét játszaniuk. Nem szabad az uke szerepben eltöltött időt pusztán a nageként való gyakorlások között eltelt haszontalan időnek felfogni, ellenkezőleg, ez egy olyan lehetőség, amely fontosságában egyenrangú, talán még fontosabb, mint a nage gyakorlása.

Valójában a kiváló ukék a technikák végrehajtásában is kiválóak lesznek, mivel nem csak elméjükön, hanem testükön keresztül is képesek befogadni azt a tudást, hogy milyen érzést nyújt egy megfelelően végrehajtott technika. A jó ukemi kifejlesztése a legrövidebb út az Aikido sikeres gyakorlásához.

A jó ukeminak sok összetevője van. Az első a muszubi. A partnerek között jó fizikai és intuitív kapcsolatnak kell lennie. Ha a gyakorlók nem elég érzékenyek egymás mozdulataira és szándékaira, akadályozzák egymást a gyakorlásban, és veszélyeztetik egymás és maguk testi épségét. A jó uke nem készül fel a partner egyes mozdulataira, hanem érzékelését és észlelését olyan szintre fejleszti, ahol a reakciók ösztönösek és intuitívak, nem pedig csupán fizikai manipulációtól függnek. Az ukemivel saját testi épségünk megóvását tanuljuk; állandóan rugalmasnak és ébernek kell lennünk. Bármilyen szögből tudni kell zuhanni, a legváratlanabb pillanatban is. Az ilyen jártasság vezet el a haladó technikák elsajátításához. Bokkennel vagy joval a kézben is tudni kell esni. A fegyveres gyakorlás tartalmaz olyan technikákat, melyek során az egyik fél lefegyverzi a másikat. Ezek közül több tartalmaz dobásokat, amelyekre felkészültnek kell lenni. 

Bár a nagénak tudatában kell lennie az ukéja korlátainak, és tartózkodnia kell a szükségtelen durvaságtól, mégis elvárhat az uke szintjének megfelelő jártasságot az esések és a zuhanások terén. Ha valaki rosszabb uke mint nage, valószínűleg hátráltatni fogja partnereit. Nem beszélve arról, hogy ebben az esetben túl nagy felelősség hárul a nagéra, az uke testi épségének megóvása érdekében, különösen a nehezebb technikák végrehajtásánál. Emellett saját gyakorlásunk is kárt szenved, mivel sohasem fogjuk tudni a haladóbb technikákat teljes intenzitással gyakorolni. 

 Ukénak lenni nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a vesztes fél. Nem más ez, mint a kommunikáció, az érzékelés és testi épségünk megvédésének tanulmányozása. Sőt mi több, saját magunk és körülményeink fölötti uralmunk megőrzésének eszköze. Az ukeminek ez az oldala elsősorban magas szintű gyakorlásnál válik szembetűnővé, amikor a gyakorlás túlmegy az egy támadás egy dobás szinten, és többemberes támadások, illetve kontra technikák szerepelnek. A nage iránti érzékenység és nyitottság, amely lehetővé teszi, hogy jó ukék legyünk, arra is képessé tesz, hogy meglássuk a nage technikájának gyenge pontjait és észrevegyük, hol nyitott a partner. Ha jó ukék vagyunk, képesek leszünk kihasználni ezeket a lehetőségeket, kikerülni a helyzetből, vagy akár megkontrázni a technikát. Ha azonban nem tanultuk meg jól az uke szerepét, nem leszünk képesek eléggé megtartani egyensúlyunkat és kontrollunkat, hogy bármelyiket is megtehessük. 

A jó ukemi elsajátítása, természetesen hosszú időt és sok gyakorlást igényel. A kezdőket szép lassan kell megismertetni az ukemi lényegével. Miután megismerkednek az irimi és tenkán mozdulatokkal, megkezdődik a gurulások és zuhanások gyakorlása. Ez az alap technikák gyakorlásának megkezdése előtt történik. A bázis technikákat katák, formagyakorlatok formájában kezdik tanulni. A katák megadják a tanulóknak azt az alapot, amellyel megkezdődhet a különböző mozdulatok működésének feltárása és tanulmányozása, és ezek végrehajtásának tökéletesítése. El kell sajátítani a formákat, mielőtt kreatívabb módokon alkalmazhatnánk az Aikido mozgásanyagát, és hajlékonyabbá válnánk mint ukék. A jiuwaza, amelyben spontán módon kell reagálni különböző támadásokra és dobásokra, csak a haladó tanulók gyakorlásának képezi részét. Gyakorlás közben sose felejtsük, hogy a spontán és kreatív technikák elsajátításának kulcsa a jó ukemiben keresendő. 

Amikor uchideshi voltam, gyakran megszidtak a nem megfelelő ukemi miatt. Emlékeim alapján a következőképpen tudom összefoglalni O-Sensei megjegyzéseit. 

Soha ne próbáld meg előre kitalálni mi jöhet. A túlságosan számítgató elme csak összezavarja, és visszafogja a test reakcióit. Ennek hatására az ukemid erőltetetté válik, ami megnyilvánul a technikák gyakorlásánál is, és ez hátráltatja a fejlődést.

Figyeld meg a partnered mozgását és ragadd meg a szándékát. Ez is része az ukemi gyakorlásnak.

Sohase felejtsd el az ukemi gyakorlás kapcsolatát a hétköznapi élettel. Minden kiemelkedő ember, aki valami értékeset elér a hétköznapi életben, kell, hogy hasznosítsa az ukemi elveit. Az ember élete során sok nehézséggel találkozik. Sikert azok érnek el, akik nehézségeiket az ukemi rugalmasságával és szellemi nyitottságával oldják meg. Azok, akik természetellenes módon, erőltetve próbálják az ukemit végrehajtani a gyakorlás közben, nem fognak pozitív eredményt látni életükben.

Egyszerű bölcsesség arra törekedni, hogy céljainkat sérülés nélkül érjük el, mind a dojoban, mind a hétköznapi életben.

Nyitott és rugalmas szellem, hajlékony test, szerénység, és őszinteség -- ezek a legfontosabb összetevői az ukemi művészetének. Nélkülük az ukemi gyakorlás sikertelen lesz. Ukemi nélkül pedig a waza gyakorlás sohasem lesz eredményes.

 Fontolják meg O-Sensei szavait, amelyek az ukemi hétköznapi érvényességére vonatkoznak. Az ukemi táplálja azt a képességünket, hogy megérezzük azt, ami következik, hogy felmérjük a körülményeket és gyorsan reagáljunk. Csakúgy, mint azok, akik túlságosan előre számítanak, mikor ukemiznak, gyakran képtelenek meglátni a technika irányát. Azok, akik túlzottan számítóak az életben, gyakran nem fogják fel, mi történik körülöttük. Nincs meg a megfelelő rugalmasságuk, hogy az élet nehézségeire reagáljanak, mert nem látják őket egészen addig, amíg szemtől szembe nem kerülnek velük. A jó ukemi gyakorlás lehetővé teszi számunkra, hogy a jövőt valóban előre lássuk, hiszen az előrelátásunk megfigyelésen és intuíción alapszik, nem pedig olyan önkényes döntésen, amelyet bizonyosság nélkül hozunk. A jó ukemi annak a halásznak a bölcsességét testesíti meg, aki hosszú tapasztalatának köszönhetően, előre látja milyen lesz az időjárás.

 Az ukemi gyakorlásának rendkívüli gyakorlati haszna van, hiszen erősíti a testet és növeli a hajlékonyságot. Sőt, minél természetesebbé válik számunkra az ukemi, annál élvezetesebb lesz a gyakorlás. Emlékszem O-Sensei humorára, melegségére és arra, mennyire élvezte a gyakorlást. Az, hogy a gyakorlást élvezzük, nem feltétlenül akadályozza a koncentrálást; lehetünk lazák, de ugyanakkor komolyak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az ukemi gyakorlás fontosságát és hozzájárulását az Aikido gyakorlásunkhoz és egész életünkhöz.

A helyes dojo-etikett A dojo gyakorlóterületére való belépéskor és annak elhagyásakor állva hajolj meg. Mindig hajolj meg a shomen (oltárfal) és az Alapító képének irányába, amikor a tatamira fellépsz, vagy lelépsz róla. Tiszteld az eszközöket, amelyekkel edzel. A gi nem lehet szakadt és tisztának kell lennie. A fegyvereknek jó állapotban és a helyükön kell lenniük amikor nem használod őket. Soha ne használd más gijét vagy fegyvereit. Az edzés kezdete előtt néhány perccel bemelegítve, övfokozat szerinti sorrendben, seizaban kell ülnöd csendes meditációban. Ez a pár perc arra való, hogy megszabadítsd elmédet a napi gondoktól, és felkészülj a tanulásra. Az edzés szabályos ceremóniával kezdődik és végződik. Fontos, hogy pontosan ott legyél és részt vegyél benne, de ha nem tudod elkerülni, hogy elkéss, a tatami előtt kell seizaban ülnöd és várnod, amíg a sensei engedélyt nem ad, hogy csatlakozz az edzéshez. Hajolj meg seizaban amikor a tatamira lépsz. A legfontosabb, hogy ezzel ne szakítsd meg az edzés menetét. A tatamin a megfelelő ülésmód a seiza. Ha sérült a térded, törökülésben is ülhetsz, de soha ne ülj kinyújtott lábbal vagy a falnak, ajtófélfának dőlve. Mindig készenlétben kell lenned. Ne hagyd el edzés közben a tatamit, kivéve ha megsérülsz vagy ha beteg vagy. Edzés alatt, amikor a sensei bemutat egy technikát, csendben és figyelmesen kell seizaban ülnöd. A technika bemutatása után hajolj meg a sensei előtt, majd a partnered előtt, és kezd el a gyakorlást. Amikor a sensei jelzi, hogy vége a technikának, azonnal hagyd abba. Hajolj meg a partnered előtt, és ülj gyorsan egy sorba a többi tanulóval. Soha ne álldogálj tétlenül a tatamin. Gyakorolj, vagy ha úgy szükséges, seizaban várj a sorodra.

Ha valamilyen okból feltétlenül meg kell kérdezned senseit, menj oda hozzá (ne hívd oda!), hajolj meg tisztelettudóan, és várj, amíg visszajelez. (Az állva történő meghajlás megfelelő.) Amikor személyes útmutatást kapsz az edzés alatt, ülj seizaban és feszülten figyelj. Hajolj meg szertartásosan a sensei előtt amikor befejezte. Amikor másoknak magyaráz megállhatsz, hogy figyelj rá. Ülj seizaban, és hajolj meg, amikor befejezte. Tiszteld azokat, akik tapasztaltabbak. Ne vitatkozz a technikákról. Azért vagy itt, hogy gyakorolj. Ne erőltesd másokra elképzeléseidet. Ha ismered azt a mozdulatot, amit tanultok, és olyannal dolgozol, aki nem ismeri, vezetheted a partneredet. De nem kísérelheted meg kijavítani vagy oktatni edzőtársadat, ha nem vagy a haladó yudansha [danos] szinten. A lehető legkevesebbet beszélj a tatamin. Az Aikido tapasztalat. Ne lebzselj a tatamin edzés előtt vagy után. A hely azoké a tanulóké, akik gyakorolni szeretnének. Van a dojonak más helye is, ahol társadalmi életet élhetsz.

A tatamit edzés előtt és után, minden nap fel kell söpörni. Mindenki kötelezettsége, hogy a dojot tisztán tartsa. A tatamin soha nincs evés, ivás, dohányzás vagy rágógumizás – edzés alatt a tatamin kívül sem. Edzés alatt nem lehet ékszert viselni. Soha ne igyál alkoholtartalmú italt amikor giben vagy.

Bármikor szívesen látott vendég vagy, hogy leülj és megfigyeld az edzést, de a következő etikett szabályokat figyelembe kell venned: Ülj tisztelettudóan, a lábadat ne rakd fel a bútorzatra és ne támaszd neki semminek. Ne egyél, igyál vagy dohányozz, amíg az edzés tart. Ne beszélj senkivel, amíg a tatamin tartózkodik. Ne beszélj és ne járkálj, amíg az instruktor bemutatja a technikát vagy tanít. Az edzések kezdetén és végén ülj seizaban a tatami szélén, és hajtsd végre a szertartást a többiekkel. Maradj ülve, amíg a sensei nem jelez mindenkinek az elején, hogy kezdje el a gyakorlást, vagy a végén addig, amíg el nem hagyta a tatamit. Ha nem vagy biztos benne, hogy mit kell tenned, kérdezz meg egy rangidős tanítványt vagy egyszerűen kövesd útmutatásait. Bár úgy tűnik, hogy az etikett sok formáját kell észben tartani, az természetessé fog válni, mihelyst elkezded a gyakorlást. Kérlek, ne legyél bosszús, ha az etikett valamelyik pontjában kijavítanak, mivel mindegyik fontos a biztonságod és a tanulás során szerzett tapasztalatok érdekében.